2026. január-február, XIII. évfolyam 1. szám
A tartalomból:
- Mentsvár az orangutánoknak – Balogh Boglárka írása
- Hüllők páncélban – Nagy Antal írása
- A préri szelleme – dr. Erdős László és Tolnay Dolly írása
- Élet az őrségi vadonban – Tóth Mihály írása
- Észak vadlibája – dr. Bankovics Attila írása
- A bozót kicsi királya – Selmeczi Kovács András írása
- Ki vágja ki alatt? – Demjén Zsófia írása
- Ritkaságok rács mögött – Kovács Zsolt írása
- A sivatag varázsa – Patkó László írása
- A dzsungel apró bábjátékosa – dr. Oláh György írása
- Álom, álom, téli álom – Fuchs Adrienn írása
- Tetszetős teknős – Fehér Tamás írása
- Egy kedves díszpinty Afrikából – Varga Sándor írása
- Állandó rovataink:
Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, a Budapesti Állatkert hírei,
Könyvajánló, Hazai kitekintő
Mentsvár az orangutánoknak
Balogh Boglárka írása
A trópusi esőerdő fölött a párás hajnal fényei áttörnek a hatalmas borneói keruingok lombozatán. A csendet csak a madarak hívása és a levelek halk zizegése töri meg. A fák között vörösesbarna árny mozdul, egy nőstény orangután lendül ágról ágra, karján apró kölyke kapaszkodik. Ez a jelenet évszázadokig volt Borneó jelképe, ma már mégis ritka látvány. A terület nagy részét egykor benépesítő borneói orangután (Pongo pygmaeus) ugyanis a kihalás szélére sodródott.
Ez a faj a föld egyik legintelligensebb és legösszetettebb élőlénye, voltaképpen az erdő tükörképe: ha eltűnik, az egész ökoszisztéma meginog. Genetikailag több mint 96%-ban megegyezik az emberrel, az egyedek magányosan élnek, napjaik nagy részét táplálékszerzéssel, pihenéssel és mozgással töltik a fák között.
Hüllők páncélban
Nagy Antal írása
A krokodilok rendjének (Crocodylia) képviselői az állatkertek kedvelt látványosságai, elsősorban az impozáns termetű példányok tartoznak a közönség kedvencei közé. A krokodilfajok megjelenése meglepően változatos, bár ez az ősi, jóval a dinoszauruszok megjelenése előtt kialakult állatcsoport napjainkra már elveszítette hihetetlen faj-és formagazdaságának nagy részét. A gaviálokat, az aligátorokat, a kajmánokat és a valódi krokodilokat egyaránt ide sorolja a tudomány.
A krokodilok a madarak és a dinoszauruszok legközelebbi ma élő rokonai. Érdekesség, hogy a krokodilok rendjébe tartozó fajokat összefoglaló néven olykor páncélos hüllőknek is nevezik.
Élet az őrségi vadonban
Tóth Mihály írása
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 2019-ben indította el merőben új, „rewilding” szemléletű projektjét, amelyben az európai bölények, mint ökoszisztéma-mérnökök „saját szájízük” szerint formálják az emberi hatásoktól mentes területet.
A természetvédelem alapvető feladata, hogy a tájat, a benne élő növény- és állatfajokkal egyetemben megőrizze, az ember által okozott káros folyamatokat megelőzze, mérsékelje. Az elmúlt évtizedekben az a szemlélet uralkodott világszerte, hogy az egyes élőhelyeket a fellelt állapotukban megőrizzük, hogy az ott előforduló fajok számára ideális körülményeket teremtünk. Ez bizonyos esetekben, például a gyepeknél, aktív élőhelykezelést igényel, hiszen kaszálás, legeltetés nélkül ezek az élőhelyek a mi klímánkon átalakulnának, néhány évtized alatt erdőt találnánk a helyükön. A „rewilding” (vagyis visszavadítás) ezzel szemben teljes mértékben szabadjára engedi a természetes folyamatokat. Az ember kiengedi a kezéből a gyeplőt, és visszaadja a területet – például a bölényeknek.
A bozót kicsi királya
Selmeczi Kovács Ádám írása
Akad egy nagyszerű, de igen apró madár az európai faunában, amelyet egy régi monda miatt a madarak királyának is tartanak. E legendáról már Arisztotelész is megemlékezett az állatokról szóló kilenc kötetes Historia Animaliumában.
Az ökörszem ritkábban szerepel a magyar folklórban, mint sok más madár, de több tájnyelvi vagy képi megnevezése is létezik. Ezek inkább népi metaforák, mint hivatalos népnyelvi nevek, de szépen tükrözik az érzékeny magyar természetlátást.
Egyes vidékeken a bozót háziasszonya néven emlegetik, hiszen valóban állandóan a sövényben, bokrosok alján sertepertél, és vajon mi mást is csinál, mint „takarít”?
A gyökérmadár vagy a sűrűjáró sem igényel különösebb magyarázatot, ahogy a ficánka vagy a csaláncsattogató elnevezés is jellemző életmódjára, megjelenésére utal.
Ki vágja ki alatt?
Demjén Zsófia írása
A modern genetikai kutatások bebizonyították, hogy a termeszek olyan közeli rokonságban állnak a csótányokkal, hogy a rendjüket (Isoptera) be kellett sorolni alrendként a csótányok rendjébe (Blattodea). Tehát valójában euszociális életmódú csótányokként tekinthetünk rájuk. Eddig közel 3100 termeszfajt írtak le, amelyek mintegy 280 nemzetséget alkotnak. Ezek a rovarok elsősorban a trópusi és szubtrópusi területek lakói, de páran a mérsékelt övbe is behatoltak, néhány fajuk Dél-Európában is előfordul.
Túlnyomó többségük nem okoz gondot, mindössze 300-350 faj tekinthető kártevőnek, ezek épületekre, bútorokra vagy faültetvényekre jelenthetnek veszélyt. A természetben ezek a rovarok hasznos munkát végeznek az elhalt fák eltakarításával, és nem különbség számukra, hogy az a fa történetesen egy fából készült szekrény vagy akár egy épület tartógerendája.
A sivatag varázsa
Patkó László írása
A globális biodiverzitás gyors ütemben csökken, amit egymással összefonódó antropogén hatások idéznek elő, többek között az élőhelyek degradációja, a földhasználat átalakulása és az éghajlatváltozás. A Természetvédelmi Világalap (WWF) legutóbbi Élő Bolygó Indexe szerint 1970 és 2020 között a vizsgált vadállatok állományai átlagosan 73 százalékkal csökkentek. A természetvédelmi figyelem és a források jelentős része az úgynevezett biodiverzitás hotspotokra, vagyis a magas fajgazdagságú és jellemzően az egyenlítő környékén található élőhelyekre összpontosul, miközben a kívülről kietlennek tűnő sivatagokat ritkán soroljuk a kiemelten védendő élőhelyek közé. Bár kétségtelen, hogy e területek fajgazdagsága nem éri utol az egyenlítői vidékekét, az itt előforduló állatfajok egyedi alkalmazkodóképessége mégis kiemelten fontossá teszi őket a globális biodiverzitás-vesztés elleni küzdelemben.
