2025. november-december, XII. évfolyam 6. szám
Az aktuális szám tartalmából:
- Biológiai kultúra mindenkinek – Hanga Zoltán írása
- Óriáspandák – siker vagy illúzió? – Balogh Boglárka írása
- 200 éve született Xántus János – dr. Korsós Zoltán írása
- Emlősles – Buzás Balázs írása
- Nyárutó Lappföldön – dr. Bankovics Attila írása
- Épít-e házat a házi egér? – Szatmári Lajos írása
- Volt egyszer egy pinty – Selmeczi Kovács Ádám írása
- A viaszmoly titkai – Demjén Zsófia írása
- Jane Goodallra emlékezünk – dr. Babocsay Gergely írása
- Állati kalandok a Villányi-hegységben – dr. Erdős László írása
- A lápi tarkalepke – dr. Szentirmai István írása
- Az állatvilág paradoxona - A kúszógém – dr. Hangay György írása
- A tengerek „oroszlánja” - A kaliforniai oroszlánfóka – Nagy Antal írása
- Rekordszámú mentett állat – Fuchs Adrienn írása
- Európa óriásgyíkja – Fehér Tamás írása
- Állandó rovataink:
Hírek a Budapesti Állatkertből, Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, Könyvajánló, Hazai kitekintő
Archív kiadvány PDF formátumban:
Biológiai kultúra mindenkinek
Hanga Zoltán írása
Szinte a lehetetlennel határos Anghi Csaba életét és szakmai eredményekben bővelkedő munkásságát csupán néhány oldalban összefoglalni. Hiszen mezőgazdasági szakemberként, az állattenyésztés (ezen belül például a baromfi-, a nyúl-, a prémesállat-, az eb- és a lótenyésztés) tudós kutatójaként, az agrártudományi kutatás és felsőoktatás tevékeny szervezőjeként, a zoológia (különösen az emlőstan) jeles művelőjeként, állatkerti igazgatóként, a hazai állatkertészet egyik meghatározó alakjaként, természetvédőként, a Hortobágyi Nemzeti Park létrejöttében jelentős szerepet játszó szaktekintélyként, számos őshonos háziállatfajta megmentőjeként, a természettudományos, illetve biológiai ismeretterjesztés nagy egyéniségeként igen sok területen alkotott maradandót.
Anghi Csaba Országos Állattani és Természetvédelmi Verseny:
Versenyfelhívás - Fővárosi Állat- és Növénykert
Óriáspandák: siker vagy illúzió?
Balogh Boglárka írása
A vadon élő óriáspandák még néhány évtizede is a kihalás szélén egyensúlyoztak, számuk ijesztően lecsökkent, élőhelyük feldarabolódott. Ma viszont már egy globális összefogás szimbólumai, populációjuk növekszik, és Kína hatalmas természetvédelmi övezetekkel igyekszik biztosítani a jövőjüket. De vajon valóban megmenekültek?
Fekete-fehér bundájával, bambuszból álló étrendjével és gömbölyded mozgásával az óriáspanda a világ egyik legnépszerűbb állata. A természetvédők kabalája, a WWF logójának állandó szereplője, és a közösségi média egyik kedvence, ám nem volt ez mindig így.
Épít-e házat a házi egér?
Szatmári Lajos írása
Ha kellően odafigyelünk, láthatunk olyan szántókat Magyarországon, amelyeket 20-40 centi magas kis halmok tarkítanak. Az ezeket a területeket járó érdeklődő, ha elég türelmes és szerencsés, akkor házi egereket (Mus musculus, Linnaeus, 1758) láthat szaladgálni a halmok körül. A szemlélő egy dologban viszont téved. Ezeket a kis földvárakat valóban egerek építik, azonban a hasonlóság ellenére nem házi egerek, hanem annak nagyon közeli rokonai, az úgynevezett güzüegerek (Mus spicilegus, Petényi, 1882). Rögtön megnyugtatok mindenkit, hogy e két egérfaj annyira hasonló kinézetű, hogy az 1980-as évek elejéig a kutatók is egy fajnak tekintették őket, és csak alfajként különítették el egymástól, elsősorban a viselkedésük alapján.
Volt egyszer egy pinty
Selmeczi-Kovács Ádám írása
Rámutatunk az állatrendszertan folyamatos változásaira, amelyeket az utóbbi évtizedekben már a modern genetikai vizsgálatok eredményei is gyorsítanak. Az egykor egy fajnak vélt erdei pinty nemrég öt önállóan elismert fajra „esett szét”, ezzel erősen felkorbácsolva a vadon élő madárfajok megfigyelését végző szakemberek e csoportra irányuló lanyha érdeklődését.
A pintyfélék névadója maga az erdei pinty, amelynek neve a legtöbb nyelven hasonló hangzású (németül és svédül: fink, angolul finch, hollandul vink), és ez a madarak klasszikus hívóhangjából ered.
A család tudományos nevének (Fringilla) eredetéről megoszlanak a vélemények, bár valószínűsíthető, hogy az ókori görögöktől vett szó (phrügilosz) korábban verebet vagy vörösbegyet jelentett.
A lápi tarkalepke
dr. Szentirmai István írása
A lápi tarkalepke egészen az 1990-es évekig még kifejezetten gyakori volt az Őrségi Nemzeti Parkban, de 2019-re a faj a kipusztulás szélére sodródott. A 2008–2011 között folytatott átfogó térképezés során még viszonylag sok helyen megtaláltuk, főleg a nemzeti park nyugati részén, a Vendvidéken, valamint a déli részén, a Belső-Őrségben, illetve Szalafő és Nagyrákos területén. Eddigre azonban az állományok nagymértékben összezsugorodtak, számos helyről pedig teljesen eltűnt a faj (pl. a szőcei láprétről). Tíz évvel később, 2019-ben mindössze három populációja létezett csak: Orfaluban, Kercaszomoron és Magyarszombatfán.
A tengerek „oroszlánja”
A kaliforniai oroszlánfóka – Nagy Antal írása
Kétségtelen, hogy a fókák az állatkertekbe látogató nagyközönség kedvenc állatai közé tartoznak. Bájos, pufók megjelenésük, lekerekített fejük és a testükhöz képest nagy szemük látványa valóban aranyos megjelenést kölcsönöz ezeknek az állatoknak. Érdekes, vízhez kötött életmódjuk megfigyelése, víz alatti mozgásuk megtekintése valóban nem mindennapi élmény. A fókafajok intelligensek, jól tréningezhetők, egy-egy látványos etetés, fókashow az állatkerti látogatás csúcspontja is lehet. Azt azonban már kevesen tudják, hogy több mint 30 fókafaj él a földön, és közülük alig tucatnyi található meg Európa állatkertjeiben. Közéjük tartozik a budapesti állatkertben is látható kaliforniai oroszlánfóka.
