Tanzánia páratlan nemzeti parkjai talán nem szorulnak különösebb bemutatásra, de ha egy átlagembert megkérdeznénk, hogy ezek közül melyik jut kapásból az eszébe, akkor igen valószínű, hogy a felsorolás a Serengetivel, a Ngorongoro-kráterrel, esetleg a Gombe Nemzeti Parkkal kezdődne. Persze Tanzánia ennél sokkal több különleges területtel büszkélkedhet, és nem csupán azért, mert még számos egyedülálló nemzeti parkja létezik (akár a Tarangire-t, a Nyererét, az Arusha Nemzeti Parkot, a Mkomazt vagy a Manyarát említhetjük), hanem mert ezeknek van egy rendhagyó ismérvük: többnyire nincsenek kerítéssel körbevéve.

Srí Lanka, avagy „a fénylő ország” hazánk területének mindössze kétharmada; buja dzsungeleit, csodaszép tengerpartjait, 2500 éves történelmi helyszíneit és vad elefántjait több százezer turista keresi fel minden évben. Egyik legnépszerűbb természetvédelmi területe az ország közepén fekvő, 33 ezer hektáros Udawalawe Nemzeti Park, amelynek határában egy különleges otthon, az Udawalawe Elephant Transit Home várja a látogatóit. A kimondottan elárvult elefántborjak rehabilitációjára specializálódott intézményben ugyanis naponta kétszer tartanak látványetetést.

A ceyloni elefánt az ázsiai elefántok közül a legnagyobb testű. Bármilyen hihetetlen, rendkívül jó úszó, ezért terjedt el az a legenda, hogy Dél-Indiából érkezett a tengeren át, így telepedett le itt, a fűszerszigeten. Sajnos mára a veszélyeztetett fajok közé soroljuk, túlélését természetes élőhelyének zsugorodása és a számos ember-állat konfliktus okozza. Srí Lanka nemzeti parkjaiban kevesebb mint 7500 példány él vadon.

Ahol tenger van, ott homokos fövenyek és zátonyok is vannak. A homokos partszakaszok a strandolók kedvencei, akik közül csak néhányan tudják, hogy a szárazon pergő föveny alatt, a nedves talajban vagy a part menti sekély vízben gazdag élővilág rejtőzik: többek között apró csigák, kagylók, de még kis rákok is megtalálhatók itt. A legtöbb strandon törvény tiltja az élővilág pusztítását – és természetes, hogy nem szokás felásni a homokot, hogy élőlényeket keressünk benne. Igazán nincs is erre szükség. Hacsak nem kimondottan célirányos a „természetbúvárkodásunk”, akkor éppen elég élőlénnyel találkozhatunk az olyan partszakaszok sekély vizében is, ahol nem kizárólag homokos a talaj.