Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

2023. november-december, X. évfolyam 6. szám


Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:
  • Egy nap a Lake Manyara Nemzeti Parkban – dr. Sós Endre írása
  • Tengeri kígyászás – Buzás Balázs írása
  • Átalakuló vadlúdbirodalom – Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Srí Lanka elefántjai – Balogh Boglárka írása
  • Karvaly a kertben – dr. Korsós Zoltán írása
  • Élet az Ausztrál zátonyon – dr. Hangay György írása
  • Kócsagőr program – Vass Krisztián írása
  • Az ázsiai darazsak esete a méhekkel – Demjén Zsófia írása
  • Az állatkert fotósa volt – Kovács Zsolt írása
  • Gorilla a műtőasztalon – dr. Sós Endre írása
  • Az internet kedvence – Nagy Antal írása
  • A komondor – Kovács Zsolt írása
  • Csigaóriás a terráriumban – Fehér Tamás írása
  • A vedléstől a teleltetésig – Varga Sándor írása
  • Állandó rovataink:
    Hírek a Budapesti Állatkertből, Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, Ajánló

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben

PDF

Archív kiadvány PDF formátumban:


Egy nap a Lake Manyara Nemzeti Parkban

dr. Sós Endre írása

Tanzánia páratlan nemzeti parkjai talán nem szorulnak különösebb bemutatásra, de ha egy átlagembert megkérdeznénk, hogy ezek közül melyik jut kapásból az eszébe, akkor igen valószínű, hogy a felsorolás a Serengetivel, a Ngorongoro-kráterrel, esetleg a Gombe Nemzeti Parkkal kezdődne. Persze Tanzánia ennél sokkal több különleges területtel büszkélkedhet, és nem csupán azért, mert még számos egyedülálló nemzeti parkja létezik (akár a Tarangire-t, a Nyererét, az Arusha Nemzeti Parkot, a Mkomazt vagy a Manyarát említhetjük), hanem mert ezeknek van egy rendhagyó ismérvük: többnyire nincsenek kerítéssel körbevéve.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Tengeri kígyászás

Buzás Balázs írása

A terepen dolgozó herpetológusok jól tudják, hogy a természetben kígyókat találni nem egyszerű feladat. A magas aljnövényzettel borított talajon vagy a sűrű lombú fák között keresgélve szinte esélytelennek tűnik egy-egy faj megtalálása, de nincs egyszerű dolguk az olyan jól átlátható terepen sem, mint a sivatag. Éppen ezért amikor jó pár éve egy hüllőkre szakosodott magyar állatorvos barátom felvetette, hogy vágjunk bele a tengeri kígyók kutatásába, kicsit szkeptikus voltam. Vajon hol és milyen módszerekkel keressünk olyan kígyókat, amelyek életmódja teljesen a vízhez kötött, és a víz alatti életmódhoz alkalmazkodó? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy hol élnek?

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Srí Lanka elefántjai

Balogh Boglárka írása

Srí Lanka, avagy „a fénylő ország” hazánk területének mindössze kétharmada; buja dzsungeleit, csodaszép tengerpartjait, 2500 éves történelmi helyszíneit és vad elefántjait több százezer turista keresi fel minden évben. Egyik legnépszerűbb természetvédelmi területe az ország közepén fekvő, 33 ezer hektáros Udawalawe Nemzeti Park, amelynek határában egy különleges otthon, az Udawalawe Elephant Transit Home várja a látogatóit. A kimondottan elárvult elefántborjak rehabilitációjára specializálódott intézményben ugyanis naponta kétszer tartanak látványetetést.
A ceyloni elefánt az ázsiai elefántok közül a legnagyobb testű. Bármilyen hihetetlen, rendkívül jó úszó, ezért terjedt el az a legenda, hogy Dél-Indiából érkezett a tengeren át, így telepedett le itt, a fűszerszigeten. Sajnos mára a veszélyeztetett fajok közé soroljuk, túlélését természetes élőhelyének zsugorodása és a számos ember-állat konfliktus okozza. Srí Lanka nemzeti parkjaiban kevesebb mint 7500 példány él vadon.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Karvaly a kertben

dr. Korsós Zoltán írása

Magyarországon az engedéllyel tartható solymászmadarak között a karvaly a legkisebb méretű, nem is tartják sokan. Vadon élő madarat ilyen célra befogni nem is lehet, ezért aztán külön szerencsésnek tartom magam, hogy három évig közelről figyelhettem a karvalyok fészkelését.
Mindig is érdekelt a solymászat, ez a látványos, hagyományos vadászati mód, amely 2013 óta nemcsak a hungarikumok közé került be, hanem az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is. 1975-ben, a madártani egyesületben akkor megalakult Ragadozómadár-védelmi és Solymász Szakosztályban lelkesen letettem a ragadozómadárfaj-ismereti vizsgát, amely az egyik feltétel volt solymászmadár tartásához. Ilyen madaram azóta sem volt – sok más, szigorú feltételt is teljesíteni kell –, de mindig örömmel és kíváncsisággal tölt el a vadon élő ragadozómadarakkal való találkozás.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Élet az Ausztrál zátonyon

dr. Hangay György írása

Ahol tenger van, ott homokos fövenyek és zátonyok is vannak. A homokos partszakaszok a strandolók kedvencei, akik közül csak néhányan tudják, hogy a szárazon pergő föveny alatt, a nedves talajban vagy a part menti sekély vízben gazdag élővilág rejtőzik: többek között apró csigák, kagylók, de még kis rákok is megtalálhatók itt. A legtöbb strandon törvény tiltja az élővilág pusztítását – és természetes, hogy nem szokás felásni a homokot, hogy élőlényeket keressünk benne. Igazán nincs is erre szükség. Hacsak nem kimondottan célirányos a „természetbúvárkodásunk”, akkor éppen elég élőlénnyel találkozhatunk az olyan partszakaszok sekély vizében is, ahol nem kizárólag homokos a talaj.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Az ázsiai darazsak esete a méhekkel

Demjén Zsófia írása

Idén augusztusban felbukkant az Európát fokozatosan meghódító ázsiai lódarázs (Vespa velutina nigrithorax) egy kimlei méhészetben, ami országszerte nagy riadalmat okozott. A darázsfaj eredeti élőhelye India északi területeitől Kínán és az Indokínai-félszigeten át Indonéziáig terjed, 2004-ben azonban egy Kínából importált kerámiaszállítmánnyal az első királynő megérkezett a franciaországi Lot-et-Garonne-ba, és azóta a leszármazottai Nagy-Britanniától Németországon át Spanyolországig szinte egész Nyugat-Európát birtokba vették.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben