Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!
2023. május-június, X. évfolyam 3. szám
Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:
- Ha egy pillangószárny meglibben... – Demjén Zsófia írása
- Farkasok, kutyák, párducok – Szemadám György írása
- A tavasz hírnökei – Selmeczi Kovács Ádám írása
- Akár egy fatuskó – Dr. Hangay György írása
- Az alpesi gőte – Dr. Kovács Tibor írása
- A fekete párductól a perzsa leopárdig – Nagy Antal írása
- A varánuszok „vidrái” – Ferenc Balázs Roland írása
- Békás egymás mellett élés – Fuchs Adrienn írása
- A vakond – Bakó Botond írása
- Csak a nevében lemming – Fehér Tamás írása
- A legnagyobb törpepapagáj – Varga Sándor írása
- Néhány szó a menhelyi kutyákról – Mirtse Áron írása
- Mancs öröksége – Fuchs Adrienn írása
- Állandó rovataink:
Hírek a Budapesti Állatkertből, Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, Ajánló
Archív kiadvány PDF formátumban:
Ha egy pillangószárny meglibben…
Demjén Zsófia írása
A lepkékről még azok többsége is másként vélekedik, akik a rovarokat jobbára jelentéktelen vagy ellenszenves élőlényeknek tartják. A virágról virágra röppenő lepkékről szinte mindenki tudja, hogy mennyire törékeny, ártalmatlan élőlények, a legtöbben alig várják, hogy a közelükbe kerülhessenek, és szívesen engedik még azt is, hogy rájuk szállva megpihenjenek. Abba már kevesen gondolnak bele, hogy ezek a rovarok a színes, könnyű szerkezetű szárnyaikon túl épp olyan teremtmények, mint más, kevésbé közkedvelt, bár javarészt szintén teljesen ártalmatlan rovarfélék.
Farkasok, kutyák, párducok
Szemadám György írása
Ismét lehet szörnyülködni! Felrepült ugyanis a hír, hogy egy egyiptomi strandon, a népszerű Hurghada közelében egy cápa leharapta egy 68 éves osztrák nő egyik kezét és lábát. A szerencsétlen sérült – csodák csodájára – még kijutott a partra, de a mentőautóban meghalt.
Városlakó honfitársaim többsége az ilyen hírek hallatán határozza el végleg, hogy soha többé nem megy a tenger mellé nyaralni, de lehetőleg még a budai hegyekbe sem indul kirándulni.
Ők azok, akik soha nem néznek fel áhítattal a csillagos égre, és a városokon kívüli, ismeretlen tájjal, ismeretlen növényekkel, illetve az ezeknél még félelmetesebb élőlényekkel teli világban már réges-régen nem az Édenkert maradványát – vagy netán az anyatermészetet – látják, hanem azt a legyőzendő ellenséget, ami ellen a kommunista propaganda meg is hirdette a háborút, mondván: „Az ember legyőzi a természetet!”
Akár egy fatuskó
Dr. Hangay György írása
A bagolyfecske az éjszaka vadásza, ám ez nem jelenti azt, hogy nappal nem találkozhat vele az erdőjáró. Csak észre kell venni a környezetébe beolvadó madarat, amely gyakran többedmagával mozdulatlanul ül egy alacsonyabb, rücskös kérgű ágon. Rejtőző megjelenésében annyira bízik, hogy általában közel engedi magához az embert. S ha már a közelébe kerültünk, érdemes alaposabban is szemügyre venni. A varangyok és a békák nagy szájára némiképp emlékeztető hatalmas, széles, kampós végű csőre igazán unikális. A lábszára rövid, a karmai hegyesek.
A fekete párductól a perzsa leopárdig
Nagy Antal írása
Ha alaposan megvizsgáljuk a macskafélék családjának tagjait, hamar észrevehetjük, hogy a legtöbb faj foltos mintázatú. Minden valószínűség szerint ez egy ősi jelleg, nem véletlen, hogy a legtöbb paleontológus a csoport őseit alkotó fajok bundáját hasonló mintázattal képzeli el. A sok foltos kismacska és nagymacska közül az európai állatkertekben leggyakrabban a leopárdot, más néven a párducot (Panthera pardus) láthatjuk, amely egyike a nagyközönség körében legismertebb fogságban tartott állatoknak.
Békás egymás mellett élés
Fuchs Adrienn írása
Az őshonos, vadon élő állatok visszaszorulása nemcsak az élőhelyek csökkenésének, a környezetszennyezésnek, az éghajlatváltozásnak, a növényvédő szerek használatának a következménye, hanem a „rendezett kertek” elterjedése is egyre nagyobb területeket vesz el az élővilágtól. A monokultúrás gyep, sőt a műfűvel vagy burkolattal ellátott kert teljesen alkalmatlan a vadon élő állatok számára. Sokat tehetünk, ha szembemegyünk ezekkel a trendekkel, és megpróbáljuk visszacsábítani az állatvilágot a közvetlen környezetünkbe.
Néhány szó a menhelyi kutyákról
Mirtse Áron írása
Kutyát beszerezni többféleképpen lehet. Vásárolhatunk jól megfontoltan pedigrés, fajtatiszta kölyköt, elfogadhatjuk a szomszéd házőrző alkalmi randevújának tervezetlen „gyümölcsét” – vagy hallgathatunk a szívünkre, és rászánhatjuk magunkat egy menhelyi kutya befogadására. Ezzel esélyt adunk neki, hogy új életet kezdjen, és egy sorstársa számára, hogy a helyére kerülhessen. Nemes elhatározás, de tudni kell, hogy ez kockázattal és áldozatvállalással jár.
