2022. május-június, IX. évfolyam 3. szám
Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:
- Állatkerti társas-játék – Nagy Antal írása
- Kacsa és hód egyszerre – Dr. Hangay György írása
- A törpeegér titkai - Egyperces az év emlőséről – Bakó Botond írása
- A madarak művésze – Kovács Zsolt írása
- Énekes ragadozók, ragadozó énekesek – Selmeczi Kovács Ádám írása
- Tízéves tragédia – Kovács László írása
- Amikor egy vadállat meghallgat – Dr. Sós Endre írása
- A kipusztulás közelében – Betlehem Ildikó írása
- Gaúr, banteng, kouprey és a többiek – Dr. Németh Attila írása
- Mentett baglyok – Fuchs Adrienn írása
- Az akvárium óriása – Fehér Tamás írása
- A tükör és a kirakat - Hogyan válasszunk kutyát? – Mirtse Áron írása
- Ékes tollú énekes – Lakó Antal írása
- Állandó rovataink:
Hírek a Budapesti Állatkertből, Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, Ajánló
Archív kiadvány PDF formátumban:
Kacsa és hód egyszerre
Dr. Hangay György írása
A 18. század utolsó évében George Shaw, a londoni British Museum természettudományi gyűjteményeinek vezetőjének kezébe akadt egy addig még soha nem látott állat kitömött példánya. Dús, barna bundája, lapos, hód-jellegű farka, és széles, kacsa csőre gyanút keltett Shaw-ban. Talán nem is igazi, egykor valóban élt állat preparált példányát tartja kezében? Kétkedése nem volt alaptalan, lévén a távol-keleti kereskedők gyakran készítettek mindenféle „kimérákat” különböző állatok darabjaiból, majd jó pénzért árulták ezeket a hiszékeny utazóknak.
A törpeegér titkai
Egyperces az év emlőséről – Bakó Botond írása
A törpeegér az egyik legkisebb termetű európai rágcsáló, hazánkban nála csak a törpecickány és a törpedenevér apróbb. Tömege nem több, mint egy félig teli gyufaskatulya. Félujjnyi testhosszának a felét a kapaszkodásra is alkalmas farka teszi ki. Vastag, sűrű bundája a hátán vörösesbarna, a hasán ellenben fehér. A két szín viszonylag élesen válik el. Lábait és szőrtelen farkát a mászáshoz, a mellső végtagjait pedig elsősorban a táplálék megfogásához használja. A törpeegér az úgynevezett kapaszkodó farkával rendkívül ügyesen birkózik meg a magas szárú növényzet cserjeágak jelentette kihívásokkal.
Énekes ragadozók - ragadozó énekesek
Selmeczi Kovács Ádám írása
A gébicsekhez tartozó 34 faj zöme valóságos törpe ragadozómadár, bár egyes fajaik átlagos rovarevőnek tetszenek. Általános elterjedésüket tekintve belakják az északi féltekét, de legtöbbjüket Eurázsia és Afrika füves-bokros területein találjuk meg.
A gébicsek közös jellemzője, hogy zsákmányukat – legyen az rovar, madár vagy akár kisemlős – szúrós ágra, tövisre, vagy más hasonló alkalmatosságra szúrják fel. Ez egyfelől valódi raktárként funkcionál, másfelől praktikus okai vannak: a mérgező rovarok fogyasztásához való alkalmazkodás jele. A méreganyagok lebomlása az elpusztult rovarban néhány nap alatt végbemegy, ezután már fogyaszthatóvá válik.
Tízéves tragédia
Kovács László írása
Igény szerint, de elég gyakran a kerítésen belül élő, mintegy háromesztendős, felnőtt példányokból álló farkas falkához kalauzolták a kíváncsi, egyben jó pénzű látogatókat. Több mint tíz esztendeje ez volt az állatkert egyik legfőbb látványossága. Talán még a delfináriumukat is túlszárnyalta. Itt a „rettegett ragadozók” egy barátságos csoportjával találkozhattak az érdeklődők vagy olykor a borzongani vágyók. Az elkülönített kertrészletbe érve ugyan nem közelíthették meg a falkát, hanem mindenben engedelmeskedve a vezetőjüknek, egy dombra telepedve, be kellett várniuk, hogy a farkasok - kíváncsiságuktól vezérelten - közelebb jöjjenek. Ám egyszer túl közel jöttek – és megtörtént a tragédia.
Amikor egy vadállat meghallgat
Dr. Sós Endre írása
A legtöbb külső, laikus szemlélő számára a vadállat az vadállat… csodáljuk őket minél messzebbről, lehetőleg biztonságos távolságból, de „Isten ments”, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljünk… Persze azért mindenkiben ott van a kíváncsiság, nem véletlen, hogy az állatkertek biztonsági üveges emberszabású vagy nagymacska kifutói nagyon népszerűek a közönség körében. Olyannyira, hogy valójában elfogadjuk, sőt teljesen természetesnek vesszük, hogy mondjuk egy pihenő oroszlán fejétől akár 20-30 centiméterre legyünk és innen szemléljük egymást az Állatok Királyával. Ezekben a szituációkban meg sem rebben a szemünk, pedig az állatkerten kívül 20 centiméter egy oroszlán fejétől nem sok jót jelentene.
A tükör és a kirakat
Hogyan válasszunk kutyát? – Mirtse Áron írása
Időről időre felmerül a kérdés, hiszen mindig vannak, akik éppen a választás előtt állnak. És a rossz választás megkeserítheti az ember életét, valamint a kutyáét is. Lássuk hát néhány szóban, mi mindent kell végiggondolni a választás előtt, amellyel egy életre (legalábbis kutyaéletre) szóló felelősség jár! Először is a legfontosabb szabály: ne csak a kirakatba nézzünk, hanem a tükörbe is! Számtalan szebbnél-szebb, bűbájos, tündéri vagy éppen méltóságteljes kutyafajta létezik, szinte hihetetlen, hogy egyetlen faj, a farkas leszármazottai hogy lehetnek ilyen mértékben eltérőek, változatosak. Csakhogy a különböző kutyafajták nem csupán a küllemükben térnek el egymástól, hanem a belső tulajdonságaikban, öröklött hajlamaikban, temperamentumukban és az igényeikben is. Mindegyikük tökéletesen alkalmas volt az eredeti feladatára – de vajon a mi életmódunk, adottságaink mennyire egyeztethetők össze az ő igényeikkel?
