Az aktuális szám tartalmából
Tigris a fészerben
dr. Sós Endre írása
A budapesti állatkert főigazgatója cikkében leírja a Tiszafüreden elkobzott kistigris, Pablo szerencsés történetét. Idézet a szövegből:
„Másnap dél körül ismét csörgött a telefonom. Az ügy élesedett, az akció elkezdődött, és az is kiderült, hogy egy-két órán belül nekünk is indulnunk kell. Ám azt nem tudtuk, hogy hova kell mennünk, de azt sejtettük, hogy ez a tigrissztori egy nagyobb szabású ügynek csak egy része. Mivel még mindig nem voltunk a pontos információk birtokában, ezért úgy készültünk, hogy esetleg majd be kell altatnunk az állatot ahhoz, hogy a szállítóládába helyezhessük. A feszült várakozás közben előkészítettük a Karantén- és Természetvédelmi Mentőállomás megfelelő szobáját a növendék tigris fogadására. Aztán csak akkor tudtuk meg, hogy a célállomás Tiszafüred, amikor elindultunk Budapestről. Gyönyörű hely, de nyilvánvalóan nem tigrisek tartására való…”
Elkobzott tigriskölyök Fekete Gabi állatgondozóval, fotó: Bagosi Zoltan
Láthatatlan háború
Balogh Boglárka írása
A Virunga-hegység meredek lejtőin, ahol a hajnal sűrű köddel borítja be a tájat, hatalmas, fekete árnyak mozdulnak nesztelenül az erdőben. A hegyi gorillák – földünk hatalmas és talán legsebezhetőbb főemlősei – itt élnek Közép-Afrika egyik leginstabilabb térségében, ahol az életükért nemcsak a természet törvényeivel, hanem az emberi erőszakkal is nap mint nap meg kell küzdeniük.
Bolygónk talán legikonikusabb főemlőseinek, a hegyi gorilláknak (Gorilla beringei beringei) a története több százezer évre nyúlik vissza. Ekkor váltak el őseik a síkvidéki rokonaiktól, és indultak el egy sajátos evolúciós úton. A Közép-Afrika keleti peremén magasodó hegyvidék – a mai Virunga-hegység és a Bwindi áthatolhatatlan erdő – különleges világot kínált számukra: hűvös, párás klímát, gyakori esőzéseket és áthatolhatatlanul sűrű növényzetet.
Pillantás az ismeretlenbe
Görföl Tamás, Kemenesi Gábor és Csorba Gábor írása
A Bhutáni Királyság a föld egyik legkülönlegesebb és legrejtélyesebb országa, India és Tibet közé ékelődött aprócska királyság. Területének jelentős része nehezen megközelíthető hegyvidék, síkvidéki területek csupán a déli határ mentén fordulnak elő – az ország gerincét erdős hegyoldalak, mély völgyek, zúgó folyók és magashegyi fennsíkok alkotják.
Bhután nem csak földrajzi értelemben különleges: a természeti környezet védelme alkotmányos alapelv, amely kimondja, hogy az ország területének legalább 60 százalékát folyamatosan erdőnek kell borítania. Ennek megfelelően Bhután mintegy 40 százaléka nemzeti park vagy természetvédelmi terület, amelyeket ténylegesen működő ökológiai folyosók kötnek össze. Ezek teszik lehetővé az állatfajok szabad vándorlását, és példát mutatnak, hogyan lehet országos szinten és hatékonyan összehangolni a természetvédelmet.
Nem mind ezüst, ami sirály …
Selmeczi-Kovács Ádám írása
A nagy termetű sirályok megfigyelése igazi terepi élmény, meghatározásuk azonban nem egyszerű feladat. A hazai madárfaunában majd’ tucatnyi olyan sirályfaj akad, amelynek a tollazati különbségei minimálisak, és egyéb bélyegek alapján sem gyerekjáték faji hovatartozásuk eldöntése. Ezek közül most három kerül górcső alá azzal a megjegyzéssel, hogy ahogy a neves svéd – e madárcsoporthoz erősen kötődő – illusztrátor, Hans Larsson vallja: nem kell minden sirályt meghatározni…
Kakaó és csimpánz
Buzás Balázs írása
A 15. században partra szálló portugál kereskedők jellemzően a nagy mennyiségben fellelhető árukról nevezték el a nyugat-afrikai partokat, így lett a mai Ghána neve Aranypart és a szomszédos országé Elefántcsontpart (franciául Côte d’Ivoire). A környék egyik legizgalmasabb, legszínesebb országát a szerző egy hosszú hétvégi utazás során kereste fel. Az idő rövidsége miatt elsősorban az állatkertekre összpontosított, de úgy gondolja, az ott szerzett információk is hozzáadnak valamit egy olyan úti cél megismeréséhez, amely sokak számára még mindig „fehér folt” a térképen. Az abidjani állatkertet a belga–francia származású ültetvényes, Yvan Chollet alapította 1930-ban. Az egykori tulajdonosról szinte semmilyen információ nem lelhető fel, csupán az, hogy amikor távozott az országból 1965-ben, a magánállatkertet eladta az államnak. A 19 hektáros, jó természeti adottságokkal rendelkező parkban közel 50 faj 300 egyedét mutatják be.
Különbek, mint a hírük!
Nagy Antal írása
A cápák a köztudatban titokzatos, hatalmas termetű, agresszív, az emberre halálos veszélyt jelentő tengeri vagy óceáni halként vannak jelen. Az állatkertekbe, akváriumokba látogató nagyközönség körében különösen népszerű állatokról van szó, hiszen a látogatók mindig szívesen „borzonganak” a cápák látványán. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb: nem minden cápa veszélyes az emberre, mint ahogyan nem mindegyik nő hatalmasra.
A tengeri akváriumok kialakulása óta nagy igény mutatkozott a cápák zárt körülmények között zajló tartására és bemutatására. Az elmúlt évtizedek során nagyon sokat fejlődött a tengeri akvarisztika, és ezen belül a cápatartás. A legtöbb állatkert és akvárium ma már nem szűk akváriumokban, hanem hatalmas, esetenként több millió literes bemutatókban mutatja be a cápáit.
