Patkó László írása

A globális biodiverzitás gyors ütemben csökken, amit egymással összefonódó antropogén hatások idéznek elő, többek között az élőhelyek degradációja, a földhasználat átalakulása és az éghajlatváltozás. A Természetvédelmi Világalap (WWF) legutóbbi Élő Bolygó Indexe szerint 1970 és 2020 között a vizsgált vadállatok állományai átlagosan 73 százalékkal csökkentek. A természetvédelmi figyelem és a források jelentős része az úgynevezett biodiverzitás hotspotokra, vagyis a magas fajgazdagságú és jellemzően az egyenlítő környékén található élőhelyekre összpontosul, miközben a kívülről kietlennek tűnő sivatagokat ritkán soroljuk a kiemelten védendő élőhelyek közé. Bár kétségtelen, hogy e területek fajgazdagsága nem éri utol az egyenlítői vidékekét, az itt előforduló állatfajok egyedi alkalmazkodóképessége mégis kiemelten fontossá teszi őket a globális biodiverzitás-vesztés elleni küzdelemben.