Horváth Zoltán írása

A rétisas számára ideális élőhely a Dél-Dunántúl a folyókkal, tavakkal, hatalmas erdőségekkel meg persze a sok hallal, vízimadárral és nagyvaddal. A Duna–Dráva Nemzeti Park határainak kijelölésénél, majd a különböző védelmi intézkedések foganatosításánál is meghatározó érv volt a faj jelenléte. Rétisas ma már jelentős számban fészkel hazánkban, de ez nem volt mindig így: a 80-as évek közepéig gyakorlatilag csak a Dél-Dunántúlon volt ismert költése.

A faj védelme szempontjából az igazi lökést egy 1990-ben megjelent rendelet jelentette, amely a fokozottan védett ragadozó madarak és a fekete gólya fészkei körül száz méteres védőzóna kijelölését írta elő, ahol tilos volt a fakitermelés. Abban az évben önállóvá váltak a nemzeti parkok és a természetvédelmi igazgatóságok is, így sokkal hatékonyabb lett a védelmi tevékenységük.