Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

Megjelent a magazin
2021. május-júniusi száma!

Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:

  • Nagyragadozó-körkép Európában – Farkas, hiúz, medve - Szabad Ágnes és Patkó László írása
  • Ember alkotta élőhelyek – Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Szerencsés szárnyasok – Dr. Tóth Zsigmond írása
  • A természet festője – Muray Róbert - Szemadám György írása
  • Az év rovara - A kacsafarkú szender – Dr. Vojnits András írása
  • Eledelük az Eukaliptusz – Dr. Hangay György írása
  • Szigetek az óceánban – Dr. Korsós Zoltán írása
  • (Tüskés)egerek és emberek – Dr. Németh Attila írása
  • Hogyan solymásztak őseink? – Dr. Korsós Zoltán írása
  • A pásztorkutyák és a magyar ember – Kovács Zsolt írása
  • Egy nagy szájú kedvenc – Fehér Tamás írása
  • Az ezüstcsőrű pinty – Lakó Antal írása
  • A Budapesti Állatkert Hírei, Hírdzsungel, Hazai Hírek, Nemzetközi Zoo Híradó

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben

Az aktuális szám tartalmából


Nagyragadozó-körkép Európában

Farkas, hiúz, medve - Szabad Ágnes és Patkó László írása

A WWF 2020-as Élő Bolygó Jelentése szerint a gerinces fajok populációi 1970 óta megdöbbentő mértékben, 68%-kal zsugorodtak. Az elmúlt 50 év egyre növekvő erőfeszítései az élőhelyek és fajok védelmére, helyreállítására azonban kezdik meghozni az eredményt. Bár a biológiai sokféleség Európában még mindig csökkenő tendenciát mutat, ám számos faj újra erőre kapott. Közéjük tartoznak a nagyragadozók is.

Az ökológiai rendszert a nagyragadozók jelenléte teszi teljessé. A farkas, a medve és a hiúz nálunk csak kis létszámban van jelen, de állományaik jellemzően növekvő tendenciát mutatnak. Cikkünkben bemutatjuk a nagyragadozók jelentőségét, európai és hazai helyzetét.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Ember alkotta élőhelyek

Selmeczi Kovács Ádám írása

Az emberi hatások mindig is erőteljes nyomot hagytak az állatvilágon, de ez talán sosem volt annyira kétségbeejtő mértékű, mint manapság. A korábbi századokban véghez vitt tájátalakításokból eredő nagyfokú élőhely-csökkenés valamint az intenzív területhasználatok – ide értve a mezőgazdaság iparszerűvé válását – kontinensünk madárvilágának jól érzékelhető hanyatlásához vezetett. Nemhogy Magyarországon, de lassan egész Európában sincs ma már olyan földterület, amelyen ne lennének tetten érhetők közvetlen emberi hatások.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


A kacsafarkú szender

Az év rovara – Dr. Vojnits Andás írása

A növények felett gyors szárnycsapásokkal egy helyben lebegő és szipókáját a virágkehelybe nyújtva, abból nektárt szürcsölő kacsafarkú szender olyan, mint egy kis kolibri. Villámgyors irányváltoztatása, és az, hogy hátrafelé is képes repülni, szintén rá emlékeztet. Angol és olasz neve, a "hummingbirdhawk-moth" és "asfingecolibri" is erre utal. Ránézésre és viselkedését tekintve a szenderek 2000 fajt számláló csoportjának legnagyobb része ilyen, eltekintve attól, hogy este vagy éjszaka repülnek. Szenderünk viszont nappal aktív.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Eledelük az Eukaliptusz

Dr. Hangay György írása

Ausztrália legjellegzetesebb és legismertebb fája az eukaliptusz. A kontinens őshonos fákból álló erdeinek háromnegyed részét eukaliptusz erdők alkotják. Nagyjából 700, - egyes szakértők szerint több mint 900- faját ismerik ennek a jellegzetesen ausztrál növénynek. Az eukaliptusz levelei szinte minden gerinces állatra veszélyesek lehetnek. Ugyanakkor, néhány erszényes szinte kizárólag eukaliptusz levéllel él. Akármennyit is esznek belőle, nem hogy nem árt nekik, hanem életszükséglet ez számukra. Legismertebb közülük a koala, mely friss eukaliptusz lombok nélkül nem is tud életben maradni.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


(Tüskés)egerek és emberek…

Dr. Németh Attila írása

Az ember és a természet sorsa számtalan alkalommal fonódott össze az elmúlt tízezer év során. Sőt, napjainkra az emberiség vált a biológiai sokféleséget befolyásoló legfőbb erővé. A földi fajok elterjedése, ritkulása vagy kihalása szinte már csak az emberi tevékenységen, gazdasági és világpolitikai érdekeken múlik. Él ugyanakkor egy kicsi rágcsáló a Földközi-tenger medencéjének keleti részén, melynek esetében - úgy tűnik - még ennél is tovább mentünk; mintha az emberiség a biológia legalapvetőbb folyamataira is hatással lett volna. A tüskésegerek egy csoportja esetében ugyanis az emberi történelem és az apró rágcsáló fejlődéstörténete kibogozhatatlanul összekuszálódott. Fajképződés, életföldrajz és evolúció az egyik oldalon, míg az Ókori- Kelet történelme és a tengeri kereskedelem a másikon.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Hogyan solymásztak őseink?

Dr. Korsós Zoltán írása

A magyar solymászat 2012 óta szerepel a szellemi kulturális örökségek UNESCO-listáján, 2013 óta pedig hungarikum. De vajon mikor és hogyan alakult ki ez a művészetnek is nevezhető, különleges vadászati mód?

Hogy a solymászat világtörténelmében a magyar nép előkelő helyet foglal el, azt már több solymászattörténeti munka tárgyalta. Magyar László, Nagy Lajos király fősolymásza (XIV. század) és Pray György (1723–1801) jezsuita szerzetes összefoglaló könyveket írtak a solymászat gyakorlatáról, s történeti áttekintéseikből egyértelmű, hogy a magyarok már a honfoglaláskor magukkal hozták e vadászati módot a Kárpát-medencébe. Ám ha a solymászat gyökereit próbáljuk megtalálni, biztosan távolabbra, keletebbre kell hatolnunk.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben