Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

Megjelent a magazin
2021. november-decemberi száma!

Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:

  • Vízen, földön, levegőben – Varga Nikolett írása
  • Mint szürke szamár a ködben… – dr. Németh Attila írása
  • Egy rejtélyes partimadár – Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Az őserdő tudósa – dr. Hangay György írása
  • Brazília „elefántjai” – Demjén Zsófia és Benyó András írása
  • Az „emberi hal” – dr. Korsós Zoltán írása
  • 2022 madara, a zöld küllő – dr. Bankovics Attila írása
  • Ritka vendég és állandó lakók – Fuchs Adrienn írása
  • Az állatkertészet professzora – Hanga Zoltán írása
  • A lakás dísze – Fehér Tamás írása
  • Az Abesszin macska – dr. Tóth Zsigmond írása
  • A tűzcsíz – Lakó Antal írása
  • A Budapesti Állatkert Hírei, Hírdzsungel, Hazai Hírek, Nemzetközi Zoo Híradó

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben

Az aktuális szám tartalmából


Vízen, földön, levegőben

Varga Nikolett írása

Az Egyesült Arab Emirátusok egyik tagjának, Fudzsejrának a vizein az utóbbi évtizedekben nem zajlott cetkutatás, viszont korábbi hajónaplókból kiderült, hogy szovjet bálnavadász flották is tevékenykedtek az Arab-tengeren az 1960-as években. Habár a bálnavadászatról szóló nemzetközi egyezmény tiltotta a bálnák vadászatát, az inkább csak a sziláscetekre vonatkozott. A fogascetek vadászatát csak a kifogható példányok mérete korlátozta, de a szovjet flották ezt figyelmen kívül hagyva három év alatt 954 nagyámbráscetet ejtettek el az Arab-tenger térségében. Mivel túlnyomórészt szaporodóképes nőstényeket fogtak ki, kérdés, hány egyed maradt fenn az ott élő populációból. Fudzsejra halászaitól ritkán, de érkezett jelentés nagyámbráscet észleléséről, amely szintén inspiráló hatással volt egy cetkutató program kezdeményezéséhez.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Mint szürke szamár a ködben…

dr. Németh Attila írása

Talán meghökkentőnek tűnhet, de néhány ezer évvel ezelőtt őshonos vadszamarak nyargalásztak szabadon a Földközi-tenger partjainak valamennyi tájékán. Észak-Afrikában az Afrikai vadszamár képviselte a csoportot. Kétezer évvel ezelőtt ennek a fajnak egy mára kihalt alfaja, az Atlasz vadszamár legelészett Észak-Afrika Földközi-tengeri partvidékének északnyugati tájain. Létezését számos sziklarajz és római mozaik megörökítette, csontmaradványai pedig nem ritkák Észak-Afrika római kori régészeti lelőhelyein. A legfiatalabb korú leletek i.sz. 300 környékéről ismertek. Kihalását valószínűleg a római időkben folytatott kíméletlen vadászat okozta. Az Atlasz vadszamár az Atlasz-hegységet körülölelő területeken élt, a mai Marokkó, Algéria és Tunézia tájain.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Egy rejtélyes partimadár

Selmeczi Kovács Ádám írása

Minden európai madarász álma, hogy távcső elé keríthesse faunaterületünk legritkább madarát: a vékonycsőrű pólingot. Ez az (akár túlzónak ható) állítás természetesen a hazai terepi madarászokra is igaz. A kihalás szélén álló vékonycsőrű nálunk is a legvágyottabb faj, ráadásul ezt erősíti az a tény, hogy a jelen évezredből származó eddigi egyetlen hitelesnek tekintett megfigyelési adata éppen Magyarországról, a Kiskunságból származik!

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Brazília „elefántjai”

Demjén Zsófia és Benyó András írása

Az elefántbogár fajok széles körben elterjedtek Dél- és Közép-Amerika régióiban, és egészen Észak-Amerika délnyugati partvidékéig előfordulnak. Léteznek egészen kis termetű, alig 20 milliméter körüli fajaik, ám jellemzően nagytestű bogarak tartoznak közéjük, így például a Megasomaelephasból 137 mm-es példányt is feljegyeztek. A kifejlett elefántbogarak éjszaka aktívak, táplálékuk elsősorban lédús, általában már rothadó gyümölcsökből, valamint a fák kicsorduló nedveiből áll, egyes fajaik bizonyos fák kérgét is szívesen megrágcsálják. Lárváik fajonként eltérő étrenden élhetnek, egyesek növények gyökereit fogyasztják, mások kizárólag elhalt, korhadó növényi részeken fejlődnek.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Az „emberi hal”

dr. Korsós Zoltán írása

Az Adriai-tengert szegélyező Dinári-hegység barlangjainak mélye egy különleges, misztikus élőlényt rejt, amelynek létezését, biológiáját megannyi titok lengi körül. A helyi pásztorok csak úgy emlegetik, mint az „emberi hal”.
A barlangi vakgőte, tudományos nevén Proteus anguinus első leírója Janez Vajkard Valvasor (1641–1693) krajnai (szlovén) természettudós volt, aki a Die EhredeßHertzogthumsCrain (A Krajnai Hercegség dicsősége) című, Nürnbergben 1689-ben nyomtatott enciklopédiájában úgy említi, mint „a nagy esők után a földalatti vizekkel kimosódó, és a helyiek által sárkánykölyköknek tartott” élőlényt.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


A lakás dísze

Fehér Tamás írása

Amikor valaki úgy dönt, hogy lakásában szívesen nézegetne egy akváriumot, az első és legfontosabb kérdés, hogy mekkora legyen a medence. Ez ugyanis függ a lakás nagyságától, a pénztárcától, az akváriummal foglalatoskodva eltöltött idő mennyiségétől, végül, de nem utolsósorban, az akvarista kitartásától. Ez utóbbi azért fontos, mert a nem kellő tudással rendelkező vásárló hirtelen döntésekor nem is gondolja, hogy mi minden szükséges egy valóban esztétikus, szemet gyönyörködtető vízi világ fenntartásához.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben