Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

Kutyás időutazás, buktatókkal


Kovács Zsolt írása

A magyar háziállatok – így a kutyák – valós története, ha tetszik, ha nem, az idők homályába vész. Rengeteg a feltételezés és a magyarázat, ám annál kevesebb a dokumentum és a tény. A kynológiai szak- és ismeretterjesztő könyvek többsége hemzseg az ad acta kijelentésektől, ugyanakkor szinte sehol nem olvasható, hogy a szerző miből gondolja azt, amit leírt. Ugyanakkor azt sem definiálta senki, hogy – jelen esetben – mire vonatkozhat az „ősi” szó. Mert ha csak pár száz évre, úgy például a komondor („benne” a kuvasszal) vagy az erdélyi kopó (illetve ezek ősei) valóban lehet ősi fajta. De a többi fajta már nem. Illetve – legyünk igazságosak – talán csörgedezik bennük némi ősi vér.

A régi tetszetős elméletek, hol átfogalmazva, hol szó szerint, továbbmasíroznak az egyre újabb könyvekbe. Így aztán bizonyos elméletek kiirthatatlanná váltak, noha sok, még a legjobb szándék mellett is, csak merő találgatáson alapult. A magyar kutyafajták kutatása ugyanis komplex áttekintést igényel(ne). Kell hozzá némi zoológiai jártasság, otthon kell lenni a történelemben, a néprajzban, sőt a földrajzban és megannyi más kérdésben is.