Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

2023. január-február, X. évfolyam 1. szám


Megjelent a magazin
2023. január-februári száma!

Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


2023 Ajándékutalvány kedvezmény - Állatvilág magazin

2023 Ajándékutalvány kedvezmény

Kedves Olvasóink!

Különleges, 10 százalékos kedvezménnyel kedveskedünk az Állatvilág magazin előfizetőinek, olvasóinak az alábbiak szerint.
A Fővárosi Állat- és Növénykert jegypénztárainál - személyes vásárláskor - a 3.000, az 5.000 és a 10.000 Ft-os állatkerti ajándékutalványaiból 10% kedvezményt biztosítunk az Állatvilág magazin 2023/1. lapszámának felmutatásával. A magazin 44. oldalán található 10 %-os árkedvezményről szóló hirdetést nem szükséges kivágni, elegendő felmutatni a magazint a pénztárnál.
Az állatkerti ajándékutalványok belépőjegyekre, bérletekre, Esti séta élményprogramokra, vagy egyéb állatkerti rendezvényekre is felhasználhatók.
Az akció visszavonásig érvényes.
A 10.000 Ft-os utalvány megvásárlása esetén a kedvezménnyel a magazin bekerülési költsége megtérül olvasónk számára.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Nagy visszatérők

Dr. Németh Csaba írása

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 2017 nyarán európai bölényeket telepített szalafői bemutatóterületére, majd 2019 júniusában az állatok egy részének áthelyezésével létrehozta a Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területet és annak bölényállományát. De honnan az ötlet, és milyen okból kezdett bölényekkel foglalkozni az igazgatóság?

Az európai bölény (Bisonbonasus) a jelenkor legnagyobb testű szárazföldi emlőse Európában. A szabad természetből a 20. század első felében az ember kipusztította, állatkertekben élő példányaira alapozott szaporítását követően azonban világállománya mára elérte a tízezer példányt, amelyből mintegy hétezer teljesen szabadon, kerítések nélkül él tíz európai ország mintegy ötven területén. Hazánkban nyolc helyszínen (állatkertek, vadasparkok, vadaskertek, vadon területek) hetvenhárom egyed található belőle.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Sikeres vadászok

Selmeczi Kovács Ádám írása

A sólymok (Falcospp.) lenyűgöző madarak, amelyek már puszta megjelenésükkel magával ragadják szemlélőjüket. Attraktív mozgásuk, látványos vadászatuk egyaránt leírhatatlan élményt jelent az ember számára.

A magyar tájban szerencsére egész évben több vadon élő sólyomfaj egyedeivel is találkozhatunk. A nagyobb testű fajok közül hazánkban ma már legjellemzőbb a vándorsólyom (Falco peregrinus). Nevét nem hazudtolja meg: míg a kifejlett madarak szinte egész éven át fészkelőhelyük közelében maradnak, a fiatalok erősen kóbor hajlamúak. Ugyanez áll egyes alfajokra is. Mivel a vándorsólyom az egész világon elterjedt, összesen 19 alfaját tartja számon a tudomány. A szibériai térség fészkelőjeként már a 18. században leírt legtermetesebb (tojók esetében közel 1,5 kg-os testtömeget elérő!), egyben feltűnően világos calidus alfaj teljes mértékben vonulónak tekinthető, hiszen a zord tél elől Dél-Ázsiába és Afrika Szaharán túli területeire húzódik. Ez a remek megjelenésű madár elvétve hazánkban is távcső elé kerül.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Szorul, akit megölel

Hanga Zoltán írása

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik specialitása az úgynevezett vendégízületesek tartása, bemutatása és szaporítása. Az emlősök ezen csoportjához tartoznak a lajhárok, az övesállatok (azaz a tatuk), illetve a hangyászok is. Közülük a kétujjú lajhárokkal, a nagy szőröstatukkal, az ugyancsak a tatukat képviselő matakókkal, valamint a sörényes hangyászokkal már régebb óta foglalkozunk. A bemutatott vendégízületesek köre azonban nemrégiben egy újabb érdekes fajjal, a dolmányos hangyásszal, más néven tamanduával bővült.

Persze senki ne gondolja, hogy a vendégízületesekre irányuló figyelem afféle kósza hóbort Állatkertünk szakemberei részéről! Inkább arról van szó, hogy egykori igazgatónk, Lendl Adolf több mint száz évvel ezelőtt egyfajta hagyományt – éspedig igen okos hagyományt – teremtett azzal, hogy az állatgyűjtemény összetételében a sokféleséget, mint az élővilág egyik legfőbb jellegzetességét igyekezett érzékeltetni a közönséggel.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Mérges ausztrálok

Dr. Hangay György írása

Ausztráliában nagyjából 140 kígyófaj él. Egy egész földrészről beszélünk, van ott hely ennyi kígyónak – és persze sok más növény- és állatfajnak is. Mégis, sokan (főleg a külföldről érkező turisták) borzalommal gondolnak arra, hogy egyszer csak szemben találják magukat egy mérgeskígyóval.

Az említett nagyszámú kígyófajból alig néhány akad, amely az emberre valóban veszélyes lehet. Ráadásul ezek sem hemzsegnek a vadonban, vagy akár a városok zöldövezetében. Mondhatjuk – persze képletesen –, hogy a kígyóknak több eszük van annál, mint hogy emberekre vadásszanak, mert a legtöbb mérges marású faj egy-egy váratlan találkozás alkalmával inkább elmenekül az aljnövényzetben, vagy olyan rejtett életmódot folytat, hogy csak nagy ritkán kerül szem elé. Ehhez tanúként szolgálhat e sorok írója is, akit több mint fél évszázados bozótbéli kóborlásai során mindössze 10-12 igazán veszélyes mérgeskígyóval hozott össze a sors. Igaz, nem is kereste őket, találkozásaik puszta véletlennek tekinthetők. Ezek a találkozások sem voltak igazán veszélyesek, mert a legtöbb ausztráliai mérgeskígyó az emberrel szemben nem támadó természetű, még akkor sem, ha netán szorult helyzetbe kerül.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Viadalok a színfalak mögött

Demjén Zsófia írása

A levélvágóhangyák a föld talán figyelemreméltóbb hangyái. Saját testsúlyuk hússzorosát is képesek a fejük felett egyensúlyozva elcipelni, akár több száz méteren át. Hihetetlenül érzékeny gombakultúrát gondoznak és tartanak fenn, különböző fajokkal szoros együttélésben. Munkálkodásukkal óriási mennyiségű szerves anyagot dolgoznak fel és tartanak körforgásban. Nagymértékben hozzájárulnak a trópusi erdőségek tápanyag-visszaforgatásához és fennmaradásához. Emellett tevékenységük sem kevésbé lenyűgöző jelenség, ahogy a milliónyi levélszelet lábra kel a dzsungelben, és hosszú sorokban elindul a kolónia földalatti fészke felé. Nem véletlen, hogy annyi állatkert és természettudományi múzeum ad teret a bemutatásuknak szerte a világon.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Kutyás időutazás, buktatókkal

Kovács Zsolt írása

A magyar háziállatok – így a kutyák – valós története, ha tetszik, ha nem, az idők homályába vész. Rengeteg a feltételezés és a magyarázat, ám annál kevesebb a dokumentum és a tény. A kynológiai szak- és ismeretterjesztő könyvek többsége hemzseg az ad acta kijelentésektől, ugyanakkor szinte sehol nem olvasható, hogy a szerző miből gondolja azt, amit leírt. Ugyanakkor azt sem definiálta senki, hogy – jelen esetben – mire vonatkozhat az „ősi” szó. Mert ha csak pár száz évre, úgy például a komondor („benne” a kuvasszal) vagy az erdélyi kopó (illetve ezek ősei) valóban lehet ősi fajta. De a többi fajta már nem. Illetve – legyünk igazságosak – talán csörgedezik bennük némi ősi vér.

A régi tetszetős elméletek, hol átfogalmazva, hol szó szerint, továbbmasíroznak az egyre újabb könyvekbe. Így aztán bizonyos elméletek kiirthatatlanná váltak, noha sok, még a legjobb szándék mellett is, csak merő találgatáson alapult. A magyar kutyafajták kutatása ugyanis komplex áttekintést igényel(ne). Kell hozzá némi zoológiai jártasság, otthon kell lenni a történelemben, a néprajzban, sőt a földrajzban és megannyi más kérdésben is.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben