Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

2020. szeptember-október, VII. évfolyam 5. szám


Megjelent a magazin
2020. szeptember-októberi száma!

Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál minden állatbarátnak. A tartalomból:

  • Bőrszárnyú barátaink – Zölei Anikó írása
  • Sólymok és solymászok - Főúri solymászat a kora újkorban – Sánta Ákos írása
  • Rókakuzu - Egy bájos erszényes Ausztráliából – Hangay György írása
  • A rettenetes behemót – Dr. Németh Attila írása
  • Pásztorkutyáink meglepő története – Kovács Zsolt írása
  • Egyszínű, de mégis sokszínű – a holló – Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Madarak jönnek, madarak mennek – Dr. Fuisz Tibor írása
  • Nyolclábú hódítók – a cselőpókok - Demjén Zsófia írása
  • Világító ezerlábúak – Dr. Korsós Zoltán írása
  • A Budapesti Állatkert hírei, Nemzetközi Zoo Híradó, Hírdzsungel, Hazai Hírek

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Bőrszárnyú barátaink

Zölei Anikó írása

Ki gondolta volna, hogy a denevérek léte és ténykedése azokat is elárasztja ajándékokkal, akik még csak nem is tudnak erről? "Láthatatlan" seregeik éjjelente özönlenek elő pihenőhelyeikről, hogy beporozzák az agavé-, banán-, füge-, datolya-, mandula-, mangó-, guava-, kakaó-, kesudió-, őszibarack-, vanília-, avokádó- és balsafa- virágokat, magvakat terjesszenek, megújítva ezzel kiterjedt erdőségeket, vagy hogy kártevőktől szabadítsanak meg egész ültetvényeket. Közvetve vagy közvetlenül, a denevérek hozzájárulnak minden ember jóllétéhez, akár a reggeli kávéját dédelgeti, akár avokádótermesztésből él, akár egy majomkenyérfa árnyékát, akár a balatoni naplementéket élvezi.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Sólymok és solymászok

Főúri solymászat a kora újkorban - Sánta Ákos írása

„S mentünk ki mulatni madarakkal”
Számos forrás bizonyítja, hogy uralkodóink és főuraink különösen kedvelték a solymászatot, vagy ahogy azt gróf Rákóczi László főúr naplójában is említi, a ragadozó madarakkal való „mulatást”, amit lovon és nyílt terepen űztek. A solymászat, egy nagy történelmi múlttal rendelkező vadászati mód, melynek során a természetben előforduló ragadozó madarakat idomították vadászatra. Az elnevezése ugyan sólyomra utal, de erre a célra használtak más ragadozómadarakat is.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Rókakuzu

Egy bájos erszényes Ausztráliából -Hangay György írása

A leggyakoribb ausztrál emlős ritkán kerül szem elé, mert csak naplemente után kerül elő, ilyenkor látogatja végig szokásos helyeit az erdőben, parkokban vagy a kertekben. Egy nagyjából házimacska méretű erszényes ez, melyet az ausztrálok kefefarkú posszumnak, a magyarok közönséges rókakuzunak neveznek. Nem bánja az ember társaságát, sőt, inkább keresi, mert megtanulta, hogy ahol mi élünk, ott mindig akad valami olyan finom harapnivaló, amit a gyakran ínséges bozótosban és erdőkben nem nagyon találhat.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


A rettenetes Behemót

Dr. Németh Attila írása

A Szentírás egyik nevezetes szörnyetege a Behemót. Héber neve, bəhēmôth szó szerint „állatot” jelent, de olyan alakban, mely kiemeli a méret jelentőségét, vagyis a lény szörnyen hatalmas termetét. A Behemót bibliai párja egy másik szörnyeteg a Leviatán, míg az előbbi egyes hagyományok szerint szárazföldi vadállat, addig az utóbbi tengeri, vagy legalábbis vízi bestia. A zsidó mitológiában a Behemótot, a Leviatánt és a Ziz madarat gyakran együtt szokták emlegetni. A három lény mind-mind saját felségterülettel rendelkezik, mint a tenger, a szárazföld és az ég. Közülük a  Behemótot valószínűleg a vízilóról mintázták meg.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Pásztorkutyáink meglepő története

Kovács Zsolt írása

A magyar háziállatok – így a kutyák - valós története az idők homályába vész. Rengeteg a feltételezés, magyarázat, ám annál kevesebb a dokumentum és a tény. A kinológiai szak- és ismeretterjesztő könyvek többsége hemzseg az ad acta kijelentésektől, ugyanakkor szinte sehol nem olvasható, hogy a szerző mi alapján gondolja azt, amit leírt. A lényeg, hogy ősinek lehessen titulálni a magyar kutyafajtákat… Ugyanakkor azt sem definiálta senki, jelen esetben mikortól számítjuk az ősi szót? Mert ha csak pár száz évre visszamenőleg, úgy például a komondor (mint később látni fogjuk, "benne" a kuvasszal) (illetve ezek őse) valóban lehet ősi fajta. De a többi már nem igazán.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben