2020. január-február, VII. évfolyam 1. szám

A Magyar Madármentők Alapítvány minden évben több ezer állaton segít; olykor igazi különlegességek szorulnak oltalomra. Tavaly például három, elárvult vadmacska kölyköt neveltek fel. Ám ez nem volt egyszerű feladat, mivel úgy kellett a kölyköket gondozni, hogy ne veszítsék el ösztönös félelmüket az embertől.  A felcseperedett vadmacskák közül kettő már visszakerült a természetbe, ám a harmadiknak – mivel mégiscsak egy kicsit megszelídült – még várnia kell arra, hogy ismét valamelyik erdőségünk lakója lehessen. A cikkben a sikeres mentési akció mellett olvashatunk a haza vadmacskák életmódjáról, és védelmük fontosságáról is.

Nagy valószínűséggel szörnyű kínok között, hurokcsapdában pusztult el az utolsó Laoszi tigris. Persze nem zárható ki az sem, hogy az orvvadászok egyszerűen lelőtték, majd testét feldarabolva adták el egy kuruzslónak, aki a belőle készült placebohatású „orvosságot” aranyáron értékesítette.  Egy biztos, az utolsó Laoszi tigrist, egy kameracsapda segítségével 2013-ban látták utoljára. Így az indokínai tigris maroknyi természetes állománya, egyre fogyatkozó számban már csak Thaiföldön és Mianmarban él. Hasonló sorsra jutott az indokínai leopárd is, amelyből az utolsó példányt Laoszban 2004-ben észlelték.

A Budapesti Állatkert vezetősége mindig is szívügyének tekintette a hazai kutyafajták megőrzését. Az erdélyi kopó megmentése azért különösen figyelemreméltó, mert Romániában 1947-ben dúvadnak (!) kiáltották ki, és csaknem minden egyedét emiatt kiirtották. Csak elszigetelten maradt meg néhány kopó, melyek szaporulatából nagy nehézségek árán az Állatkert a múlt század hatvanas éveinek végén néhány egyedhez jutott. A kopók állatkerti tervszerű tenyésztése tette lehetővé, hogy a fajta ne kerüljön fel a kipusztult háziállatfajták szomorú listájára.