Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

2017. január-február, IV. évfolyam 1. szám


Megjelent az ÁLLATVILÁG magazin
2017. január-februári száma

+4 oldal tartalommal:

Pandák vörösbenAz erdei óriások alkonya • Visszatérés a természetbe • Kassai állatkert • Botswanai barangolásBosszúból betelepítve - A sakál mint a "biológiai hadviselés" eszköze? • Ismeretlen ismerősök - Mit tudunk a cinegékről? • A reformkor tudósa volt – Gerenday József • Hírcsokor a Magyar Természettudományi Múzeumból • Végveszélyben a kanalas partfutó • Hírdzsungel • Szarvasháton, úttalan utakon • Hírek a Budapesti Állatkertből • Bájos szőrmókok - A csincsillák •

   Kedvezmény a TERMÉSZETTÁR könyvekre!

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben

PDF

Archív kiadvány PDF formátumban: allatvilag-2017-1.pdf


Pandák vörösben

Hanga Zoltán

"A kis pandák állatkerti tartásának története 1869-ben, a Londoni Állatkertben kezdődött. Ebben az időszakban Abraham Bartlett volt az angol főváros állatkertjének vezetője. Mivel az Európában addig elevenen még sosem látott jószág szemlátomást a ragadozókkal mutatott rokonságot, Bartlett papa (így nevezte őt a korabeli London) tyúkot és galambot írt elő számára takarmányként. A vörös bundás állat azonban figyelemre sem méltatta ezeket a szárnyasokat, így csak némi édesített teát sikerült belé diktálni, valamint megette azt a párszem borsót is, amelyhez véletlenül jutott hozzá. Bartlett nem győzött csodálkozni ezen a fejleményen, de azért eszébe jutott az állatot Londonba hozó Simpson megjegyzése, miszerint a vörös jószág voltaképpen növényekkel táplálkozik. Így aztán az állatkerti "szuperintendáns" növényi eredetű finomságokból varázsolt terülj-terülj asztalkámat a messziről jött állatszámára, aki aztán - csodák csodája - jóízűen elfogyasztotta a vegetáriánus menüt. Ugyan bambuszt nem tudtak az állat számára biztosítani, de a rózsabimbó, az alma és néhány bogyós gyümölcs is megfelelőnek bizonyult."

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Botswanai barangolás

Szemadám György

"Másnap reggel valószínűleg ugyanezzel a példánnyal találkoztunk, amint kényelmesen sétált előttünk az úton. A nyomába szegődtünk. Ám egyszerre csak történt valami, amit az autó magasából mi korábban észleltünk, mint ő. Háromgyönyörű, fekete-sárga sörényű, hatalmas hím oroszlán jött velünk szemben, libasorban haladva. Kíváncsiak voltunk, hogy mi történik, ha találkoznak egymással a különböző fajhoz tartozó nagymacskák. A leopárd vette észre először az oroszlánokat, amitől szemlátomást pánikba esett, s villámgyorsan eltűnt a magas fűben. Az oroszlánok méltóságteljesen vonultak tovább; lehet, hogy észre sem vették a konkurenciát."

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Bosszúból betelepítve

Tóth Tamás

"Ha a sakál dél-dalmáciai megtelepedésének történetét szeretnénk kinyomozni, a régi dokumentumok egy érdekes históriát tárnak elénk. A középkorig visszanyúló írásokban számos bizonytalanságot találni, ahogy például elég hektikusan használják a szerzők a "sakál" és "farkas" neveket latin, olasz, dalmát és horvát nyelven. Az viszont bizonyosnak tekinthető, hogy a 15. században erős rivalizálás volt a Velencei Köztársaság és a Raguzai Köztársaság között, ami a két állam polgárai közt is fennállt. A régi beszámolók említést tesznek róla, hogy a sakálokat több hullámban is - vélhetőleg 1491 táján, 1568-ban és 1644-ben - bosszúból telepítették be Korcula szigetére."

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Ismeretlen ismerősök

Dr. Bankovics Attila

"Zord téli napokon sokunknak nagy élményt és örömet jelent az ablak elé helyezett etetőn sürgő-forgó színes, apró madarak látványa. Ezek többsége általában a cinegefélék közül kerül ki. Két leggyakoribb fajuk, melyek meglehetősen közismertek, a széncinege és a nála kisebb kék cinege. A cinegefélék családja, a Paridae világviszonylatban 57 fajt tartalmaz. Világszerte elterjedtek, kivéve Dél-Amerikát, Ausztráliát és Új-Zélandot, valamint Madagaszkár szigetét. Tehát nagyjából a Gondwana-őskontinens szétszakadt és egymástól mára messze eltávolodott darabjairól hiányzik. Nem találunk cinegéket a Szahara és az Arab-félsziget sivatagos területein sem, s hiányzanak Tibet nagy részéről és Belső-Ázsia sivatagjaiból is. Európában 9 fajuk él, közülük 6 Magyarországon is előfordul."

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Erdei óriások alkonya

Németh Attila

"Az Állatvilág korábbi számaiban olvashattunk a Kárpát-medence egykor végtelenbe nyúló füves pusztáinak mára eltűnt emlősfajairól. Arról, hogy ez ember hatására milyen drasztikus mértékben alakult át a nyílt füves élőhelyek világa. Azonban az emberi hatások nemcsak a füves térségeket érintették, hanem az erdők világát is. A Kárpát-medence legnagyobb testű állatai pedig a földtörténeti jelenkor során az erdőket lakták. Az európai bölény, az őstulok és a jávorszarvas szinte egy időben vesztek ki. E békés óriások eltűnésének máig ható ökológiai következményei vannak."

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben