Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ

2017. március-április, IV. évfolyam 2. szám


Megjelent az ÁLLATVILÁG magazin
2017. március-áprilisi száma



Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Rovarvilág az üveg mögött

Hanga Zoltán

A legtöbb állatkert főként emlősöket és madarakat, esetleg hüllőket és halakat mutat be a nagyközönségnek. Az ízeltlábúak azonban sok helyről teljesen hiányoznak, vagy ha vannak is, csak elenyészően kis számban. Pedig épp a rovarok, pókszabásúak, rákok és rokonaik alkotják az állatvilág fajokban leggazdagabb csoportját.
A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike annak a kevés állatkertnek, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az ízeltlábúak megismertetésére is. Ma már az állatkerti világhálózat "rovarász" berkeiben a budapesti szakemberek ízeltlábúakkal kapcsolatos munkáját is komolyan jegyzik.

Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Titokzatos szarvasok a Kárpát-medencében

Dr. Németh Attila

A legtöbben alighanem úgy gondoljuk, hogy az állattan még megfejtetlen talányaiért az ismert világ végére, de legalábbis az érintetlen trópusi esőerdőkbe kell utazni. Ezért meglepő lehet, hogy hazánkban is él olyan nagytestű emlősállat, melynek eredete és múltja csupa talány és megfejtésre váró titok. Pedig a Kárpát-medence földtörténeti értelemben vett jelenkori faunájában találunk két olyan szarvasfajt, a dámszarvast és a rénszarvast, melynek előfordulása, elterjedése, eredete és története ma még alig ismert, és ebből kifolyólag több kérdést vet föl, mint amennyit meg tudnánk válaszolni.

Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


A nagy sztyeppe gyermekei

Dr. Korsós Zoltán

A golyvás gazella kinézetre akár afrikai is lehetne, és a kazah táj is lehetne akár az afrikai szavanna. Ám közelebbről nézve persze teljesen más a növényzet, és amikor feltűnnek az első Przewalszki-lovak, már biztosak lehetünk benne, hogy nem Afrikában járunk.
A párhuzam mégis szembeszökő: száraz füves síkság, forróság és vízhiány, antilopok és lófélék, mely utóbbiak ha csíkosak lennének, zebrának hívnánk őket. A Föld kiterjedt, száraz, füves, természetes legelői mindenütt hasonló nagy testű élőlényeket, patásokat tartanak el. A közel egyforma fizikai körülmények, a csapadék, a talaj, az éghajlat hasonló környezeti feltételeket teremt, amelyhez az állatok, leszármazási vonaluk legyen akár teljesen különböző is, hasonlóképpen alkalmazkodnak, és így – legalábbis külsőleg – egymáshoz hasonló alakokat, mozgásformákat hoznak létre.

Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Az óceánok vándorai

Dr. Hangay György

A LordHowe szigetén nagy számban előforduló Solander-viharmadárnak érdekes története van. A 18. század végén Anglia büntetőtelepet létesített Norfolk szigetén. Mivel itt mezőgazdaságot és állattenyésztést a semmihez sem értő, mihaszna fegyencekkel nem tudtak létrehozni, a telepen hamarosan éhínség ütött ki. A rabok és felügyelőik pusztán a szigeten nagy számban fészkelő viharmadaraknak köszönhetően maradtak életben, egészen addig, míg majdnem egy év múlva újabb élelmiszerkészletek érkeztek Sydney-ből. Mivel a szárnyasok mentették meg őket az éhhaláltól, a gondviselés madarainak nevezték el őket. Jóformán az utolsó szálig megették a szigeten található viharmadarakat, oly alaposan kipusztítva a faj képviselőit, hogy azóta ott még hírmondójuk sem maradt.

Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Jöttek, láttak – győztek?

Tóth Tamás

A hazai városlakók ugyan mind gyakrabban találkoznak harlekinkaticákkal, zöld vándorpoloskákkal vagy éppen márványos poloskákkal, mégis a legtöbben úgy vélik, hogy ezek az invazív fajok csupán kellemetlenkedő idegenek. Pedig a jelenlétük, tehát a biológiai invázió azt jelenti, hogy egy faj rendkívül nagymértékben terjed el egy olyan ökoszisztémában, ahol eredetileg nem volt őshonos, és ahová az ember közvetlen vagy közvetett segítsége nélkül nem juthatott volna el. Európában a becslések szerint mintegy 12 000 idegenhonos növény- és állatfaj található meg, és ezeknek mintegy 10-15%-t nevezzük idegenhonos inváziós fajoknak.

Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás