Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ

2017. január-február, IV. évfolyam 1. szám


Megjelent az ÁLLATVILÁG magazin
2017. január-februári száma

+4 oldal tartalommal:

Pandák vörösbenAz erdei óriások alkonya • Visszatérés a természetbe • Kassai állatkert • Botswanai barangolásBosszúból betelepítve - A sakál mint a "biológiai hadviselés" eszköze? • Ismeretlen ismerősök - Mit tudunk a cinegékről? • A reformkor tudósa volt – Gerenday József • Hírcsokor a Magyar Természettudományi Múzeumból • Végveszélyben a kanalas partfutó • Hírdzsungel • Szarvasháton, úttalan utakon • Hírek a Budapesti Állatkertből • Bájos szőrmókok - A csincsillák •

   Kedvezmény a TERMÉSZETTÁR könyvekre!


Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás

PDF

Archív kiadvány PDF formátumban: allatvilag-2017-1.pdf


Pandák vörösben

Hanga Zoltán

"A kis pandák állatkerti tartásának története 1869-ben, a Londoni Állatkertben kezdődött. Ebben az időszakban Abraham Bartlett volt az angol főváros állatkertjének vezetője. Mivel az Európában addig elevenen még sosem látott jószág szemlátomást a ragadozókkal mutatott rokonságot, Bartlett papa (így nevezte őt a korabeli London) tyúkot és galambot írt elő számára takarmányként. A vörös bundás állat azonban figyelemre sem méltatta ezeket a szárnyasokat, így csak némi édesített teát sikerült belé diktálni, valamint megette azt a párszem borsót is, amelyhez véletlenül jutott hozzá. Bartlett nem győzött csodálkozni ezen a fejleményen, de azért eszébe jutott az állatot Londonba hozó Simpson megjegyzése, miszerint a vörös jószág voltaképpen növényekkel táplálkozik. Így aztán az állatkerti "szuperintendáns" növényi eredetű finomságokból varázsolt terülj-terülj asztalkámat a messziről jött állatszámára, aki aztán - csodák csodája - jóízűen elfogyasztotta a vegetáriánus menüt. Ugyan bambuszt nem tudtak az állat számára biztosítani, de a rózsabimbó, az alma és néhány bogyós gyümölcs is megfelelőnek bizonyult."


Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Botswanai barangolás

Szemadám György

"Másnap reggel valószínűleg ugyanezzel a példánnyal találkoztunk, amint kényelmesen sétált előttünk az úton. A nyomába szegődtünk. Ám egyszerre csak történt valami, amit az autó magasából mi korábban észleltünk, mint ő. Háromgyönyörű, fekete-sárga sörényű, hatalmas hím oroszlán jött velünk szemben, libasorban haladva. Kíváncsiak voltunk, hogy mi történik, ha találkoznak egymással a különböző fajhoz tartozó nagymacskák. A leopárd vette észre először az oroszlánokat, amitől szemlátomást pánikba esett, s villámgyorsan eltűnt a magas fűben. Az oroszlánok méltóságteljesen vonultak tovább; lehet, hogy észre sem vették a konkurenciát."


Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Bosszúból betelepítve

Tóth Tamás

"Ha a sakál dél-dalmáciai megtelepedésének történetét szeretnénk kinyomozni, a régi dokumentumok egy érdekes históriát tárnak elénk. A középkorig visszanyúló írásokban számos bizonytalanságot találni, ahogy például elég hektikusan használják a szerzők a "sakál" és "farkas" neveket latin, olasz, dalmát és horvát nyelven. Az viszont bizonyosnak tekinthető, hogy a 15. században erős rivalizálás volt a Velencei Köztársaság és a Raguzai Köztársaság között, ami a két állam polgárai közt is fennállt. A régi beszámolók említést tesznek róla, hogy a sakálokat több hullámban is - vélhetőleg 1491 táján, 1568-ban és 1644-ben - bosszúból telepítették be Korcula szigetére."


Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Ismeretlen ismerősök

Dr. Bankovics Attila

"Zord téli napokon sokunknak nagy élményt és örömet jelent az ablak elé helyezett etetőn sürgő-forgó színes, apró madarak látványa. Ezek többsége általában a cinegefélék közül kerül ki. Két leggyakoribb fajuk, melyek meglehetősen közismertek, a széncinege és a nála kisebb kék cinege. A cinegefélék családja, a Paridae világviszonylatban 57 fajt tartalmaz. Világszerte elterjedtek, kivéve Dél-Amerikát, Ausztráliát és Új-Zélandot, valamint Madagaszkár szigetét. Tehát nagyjából a Gondwana-őskontinens szétszakadt és egymástól mára messze eltávolodott darabjairól hiányzik. Nem találunk cinegéket a Szahara és az Arab-félsziget sivatagos területein sem, s hiányzanak Tibet nagy részéről és Belső-Ázsia sivatagjaiból is. Európában 9 fajuk él, közülük 6 Magyarországon is előfordul."


Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás


Erdei óriások alkonya

Németh Attila

"Az Állatvilág korábbi számaiban olvashattunk a Kárpát-medence egykor végtelenbe nyúló füves pusztáinak mára eltűnt emlősfajairól. Arról, hogy ez ember hatására milyen drasztikus mértékben alakult át a nyílt füves élőhelyek világa. Azonban az emberi hatások nemcsak a füves térségeket érintették, hanem az erdők világát is. A Kárpát-medence legnagyobb testű állatai pedig a földtörténeti jelenkor során az erdőket lakták. Az európai bölény, az őstulok és a jávorszarvas szinte egy időben vesztek ki. E békés óriások eltűnésének máig ható ökológiai következményei vannak."


Facebook megosztás Google+ megosztás Twitter megosztás